2017. december 23., szombat

Akit hiába vártak haza 1917. Szent Karácsonyán



Akit hiába vártak haza 1917. Szent Karácsonyán
100 éve halt hősi halált az I. világháború orosz frontjának utolsó katonaorvosa
Dr. Félegyházy Ernő orvos százados 


A háború, a fájdalom, a halál ahogy minden érző embernek egy orvosnak, ha éppen, mint önkéntes katonaorvos  is a legszörnyűbb és a lelkéig hatol. A harctéren elesettek és betegek segítése az egészséges emberek közé történő mielőbbi visszajuttatása a /katona/orvos gyógyításba vetett hitéről szól. A váratlan harci események során a gyógyítóknál már nincs helye az érzelmeknek, ekkor már a fegyvereké a szó és az orvos legfőbb gondolata a harcokban sérült, elesett katonák mielőbbi orvosi ellátása. Bizonyára egész élete során ezeket az elveket vallotta az Erdélyben született Dr. Félegyházy Ernő sebészorvos is.

Ő abban az Erdélyben született, ahol évszázadokon keresztül véres harcok voltak a Magyar Szent Korona Országaiba, a Magyar Királyságba betörő oszmán-muszlim rabló hordákkal szemben.
A 425 évig tartó keresztény - magyar és muszlim - oszmán háborúk  1366-tól - 1791-ig tartottak. A 14 magyar török háborúból az elsőt  I.(Nagy) Lajos magyar király vívta a muszlim törökök ellen miután az oszmán hódítók  rendszeresen megtámadták a Bodonyi bánságot,  a magyar királyság akkori tartományát.  A közel négy és fél évszázad alatt  a muszlim - oszmán hódítás és a több száz, inkább ezer kisebb ütközet eredménye az lett, hogy az egykor virágzó Magyar Királyság  közel 4.500.000 magyar lakossága a háború, a gyilkosságok, a rabszolga piacra hurcolás eredményeként  425 év után alig egymillió ötszázezerre csökkent. Természetesen figyelembe kell venni a habsburgi gyarmatosító politikával szemben küzdő és harcoló magyar hősöket és áldozatokat is. II. Lipót magyar király 1791-ben megkötötte a muszlim hóditokkal a sistovai különbékét, feláldozva és odadobva a töröknek Nándorfehérvárt, de elérve azt, hogy közel négy és fél évszázad után a muszlim hódítók kitakarodtak a magyar királyság földjéről.  

A Félegyházy család neve és felemelkedése herceg Hunyadi János vajda dél-erdélyi 1442. március 25-én vívott szebeni csatáját, majd  Hunyadi  1442 júliusában, a Vaskapu-szoros melletti muszlim-törökök felett aratott hatalmas győzelmét követően vált ismertté. 

A sikeres magyar diadalt követően herceg Hunyadi János erdélyi vajda későbbi kormányzó a Félegyházy család hősét vitézségéért (biharfélegyházi előnévvel) nemesi rangra emelte.
A későbbi leszármazott az 1880-ban Erdélyben született Félegyházy Ernő középfokú majd orvosi tanulmányait Kolozsvárott végezte. Kiváló eredményeként már a századforduló idején a kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján dolgozott. Az orvos, mint kutató és oktató jelentős orvostudományi munkát is végzett, tanulmányai az Erdélyi Múzeum-Egyesület Orvostudományi Értesítőjében jelentek meg. Egyik fennmaradt orvosi értekezésében „A Bier-féle pangásos vérbőség hatásáról sebészi gümős bántalmaknál” címmel írja meg szakmai értekezését.

Az 1900-as évek elején az erdélyi Dr. Félegyházy Ernő rövidesen a Felvidékre házasodott Losoncra került, és mint sebész főorvos  rövidesen a losonci Városi Kórház igazgatója lett.

A losonci kórház sebész főorvosa, tartalékos hadnagyként, 1914 végén 1915 elején önként jelentkezett frontszolgálatra az anyaezredéhez a Magyar Királyi Brassói 24. Honvéd gyalogezredhez.  A Magyar Királyi 38. Honvéd hadosztály keretében lévő ( V. honvédkerület, Háromszék, Udvarhely, Csík, Nagyküküllő és Brassó vármegye) székely gyalogezred kötelékében többségében Brassó, Csíkszereda, és Kézdivásárhely,  által adott zászlóaljak vitéz magyar honvédői között végezte embert próbáló hivatását,  orvosi tevékenységét, ahogy egyik levelében írta "éjjel-nappal hozzák a sebesülteket, és mi éjjel-nappal műtünk és gyógyítunk" Áldozatos életmentő munkásságáért az 1915 áprilisi H.K. 31. sz . parancsa szerint Dr. Félegyházy Ernőt szolgálatáért a Koronás arany érdemkereszttel tüntették ki.

Az 1879 és 1884 között létrejött szövetségek, ( Osztrák-Magyar Monarchia – Németország kettős szövetség,  Osztrák-Magyar Monarchia – Németország – Olaszország hármas szövetség,  Osztrák-Magyar Monarchia – Németország – Olaszország- Románia négyesszövetség) rendkívüli módon aggasztották az Orosz Birodalmat. A cári hatalom a szövetségek miatt veszélyesnek látta a már korábban kitűzött stratégiai céljának megvalósítását. A cári Oroszország titkos célja Galícia egyes részeinek és a Magyar Szent Korona Országai, ruszin többségű vármegyéinek annektálása, kényszerű elrablása. A „Nagy Háború” kezdetétől ezt a dédelgetett célt a cári hadsereg, az „orosz gőzhenger” folyamatos magyar területekre történő betöréseivel kívánta véglegesíteni. Néha Kassán de talán még Losoncon is hallható volt az orosz ágyúk rettenetes dörgése.

”Egyik fényképes  levelében  (1915. december 7.) büszkén írta: „Félegyházy Elemér kisfiamnak!  Az egyik nap felkereste a Magyar Királyi 38. Honvéd hadosztályt Vilmos császár. A szemle végén magyarul mondta, - Honvédek, éljen a király!- A fényképen tiszteleg a  német  császár, nem messze állok tőle...”

Dr. Félegyházy Ernő 1916. második felében az 1916/125 RK szerint, mint ezredorvos kiérdemelte a Katonai érdemkeresztet.

Az oroszországi 1917. február 24-én kitört februári forradalmat és  II. Miklós cár lemondását követően a cári rendszer helyébe lépő Ideiglenes Kormány folytatta a háborút, hatalmas offenzívába kezdett Kelet-Galíciában és Kerenszkij a róla elnevezett katonai offenzíva során összpontosította a támadást elsősorban a Magyar Királyi Honvédség ellen. Az oroszok kezdeti sikerei a nagy erejű tüzérségi előkészítés eredményei voltak. Korábban a központi hatalmak egyetlen katonája soha sem volt tanúja az ellenség ilyen gyilkos erejű ágyútűzének az orosz fronton.  

Értesülve a borzalmakról, a rendkívül nagyszámú sebesültről Dr. Félegyházy Ernő 1917 elején önként, mint sebész főorvos, kórházigazgató ismét az orosz frontra ment és a hadikórházat vezette. Családját folyamatosan értesítette a Vírt pusztára küldött, a honvédségnél rendszeresített tábori levelezőlapokon. A frontvonal közvetlen közelében végzett tevékenységét a Koronás Arany Érdemkereszt és a Katonai Érdemkereszt adományozásával ismerték el felettesei. 1917 közepén századosként, ezredorvosként szervezte és maga is végezte a sebesültek ellátását.

Közeledett az 1917. évvége. Sajnos a nagyon várt személyes találkozás családjával végleg elmaradt, mert biharfélegyházi Félegyházy Ernő orvos százados súlyos sérülését követően hosszú szenvedés után hősi halált halt. Orvostársai mindent megpróbáltak, hogy megmentsék a kollégájuk életét, de erőfeszítéseik hiábavalók voltak. A hősi halált halt sebész főorvost és kórházigazgatót a város legtöbb lakója elkísérte utolsó útjára  a losonci temetőbe. 

A hős orvos két félárva gyermekét (Elemér 6 éves, Magda 5 éves ) az édesanya, revisnyei Reviczky Margit és az anyai nagyapa a felvidéki revisnyei Reviczky István nevelték hazájukat szerető igaz magyar embereknek. A gyermekek a  Zsitva-tó partján egykor álló nemesi kúriában töltötték gyermekkorukat. A virt-i kúriák Trianon majd a kommunizmus nem várt hatását követően elpusztultak. Közülük csupán a 18. század elején épült barokk Pyber-kúria maradt fenn.  Ennél a családnál élt élete utolsó éveiben Baróti Szabó Dávid jezsuita szerzetes, költő, akinek a síremléke a virt-i temetőben található.

A felvidéki revisnyei Reviczky család rokonságban állt az erdélyi Erdőszentgyörgyön született és tragikus körülmények között elhunyt gróf Rhédey Claudiaval (1812–1841), a mai Windsor uralkodóház egyik ősanyjával. Felnőtt korában biharfélegyházi Dr. Félegyházy Elemér többször felkereste Erdélyben a híres felmenőjének síremlékét.

Tragikus, hogy Dr. Félegyházy Ernő hős magyar sebész főorvos, kórházigazgató losonci síremlékét a magyar gyűlölő, „felvidéki Trianont megalkotó” Benes-i dekrétum még érintetlenül hagyta, de a XX. századvégi dühödt sovinizmus 1993-ban az utolsó földi emléket is megsemmisítette.

"1917. dec. 31. Vége van az 1917. évnek is, bizony jó, hogy eltelt. Kiváncsi vagyok, hogy kezdődik és milyen lesz az új esztendő. Szeretnék ólmot önteni, de most nem lő a muszka és nincsen ólomgolyó. De talán jobb ez így." (Herbert Károly, Sepsiszentgyörgy)
http://www.3szek.ro/load/cikk/45561/honvedek_karacsonya_az_elso_vilaghaboruban

Dr. Galla János