66. ÉVE



„Minden problémánál felsejlik a
 megoldás reménysugara és a
 szilárd bizonyosság, hogy semmi
 sem biztos vagy megváltoztathatatlan.” 
(John Fitzgerald Kennedy)
66. ÉVE
1947. február 10.
A  párizsi diktátum, a  II. Trianon
   Az ezeréves államiságunk elején Szent István királyunk ünnepélyes cselekedetével hazánkat a Boldogasszony oltalmába ajánlotta. A magyar nemzet felemelkedésének záloga az ősi magyar Mária-tisztelet. A magyarság hagyományos Mária-tisztelete és a Szűz Anyával kötött szövetség alapján Szent László király elrendelte, hogy Szűz Máriát Magyarország Pátronája címmel illessük, és országunkat Regnum Marianumnak, a világmagyarság által jól ismert Mária országának nevezzük. Ennek a szövetségnek az erejében bíztak uralkodóink hadvezéreink és bízott Hunyadi János, aki Rózsafüzérrel kardja markolatán indult győzelmes csatáiba. Mátyás király Budán a Boldogasszonynak ajánlotta magát és nemzetét. A magyar nemzet évszázadokon keresztül a sok-sok elnyomás majd az azt követő szabadulás reményében Boldogasszonynak ajánlotta fel magát.
    Az egy és oszthatatlan magyar nemzet  és a Magyar Szent Korona Országainak népei egy gonosz ördögi terv során a trianoni diktátum következtében 1920 június 4-én 16 óra 30 perckor darabokra hasíttattak.
Sokak által hitt és hangoztatott vélemény volt a két háború között és a párizsi 47-es diktátum után is, hogy az 1920. évi trianoni és az 1947. évi párizsi diktátum az eldöntő nagyhatalmak felkészületlenségéből és tudatlanságából adódott. Azaz olyanról döntöttek, amelyről nem rendelkeztek átfogó ismeretekkel, és így a döntéseik következményeit fel sem tudták mérni. Ez azonban csak egy jóhiszemű gondolkodásra utal. A nagyhatalmak mindkét diktátum összeállítása esetén nagyon is jól tudták, hogy mit tesznek, s azt is jól tudták, hogy gonosz döntéseiknek, milyen tragikus következményei lesznek a magyar nemzet számára. A II. világháború utáni nagyhatalmak különböző terveket dolgoztak ki Európa és hazánk további sorsáról és határairól.  A magyar határok figyelembevételével az amerikaiak és a britek bizonyos etnikai igazságosságra törekedtek. A szovjet terv a trianoni határok helyreállítását szorgalmazta. Ezt a véleményüket Magyarország háborús szerepével indokolták, mivel 1941-től magyar csapatok is harcoltak a keleti fronton.
    Az amerikai béketerv célja a nyugati típusú demokrácia magyarországi meggyökereztetése volt. Ennek érdekében radikális, földreformot, és egy új uralkodó politikai irányzatot képzeltek el. A nemzeti-nemzetiségi ellentétek szempontjából a nyelvhatárok és a politikai határok ésszerűségét tekintették célszerűnek, és úgy gondolták, hogy Magyarország trianoni határait északon, északkeleten, keleten és délen célszerű megváltoztatni Magyarország javára. Felmerült az a javaslat is, hogy a Románián belüli Székelyföld autonómiája helyett egy független Erdély mint önálló állam valósuljon meg. Nagy-Britannia álláspontja az amerikai tervhez hasonló volt. Ők is első szempontként Magyarország demokratizálását támogatták. A szlovák-magyar határszakaszra vonatkozó javaslatuk az 1938. évi I. bécsi döntés nyomvonalának felelt meg.  Megnyugtató rendezésnek tekintették Erdély önálló politikai egységként való megjelenését. Magyarország számára a legkedvezőtlenebb és egyben legtragikusabb változat a szovjet diktátum volt. Sztálin, - korábbi nevén Ioszeb Dzsugasvili -  a majdani megszálló szovjet Vörös Hadsereg által ellenőrzött területek ún. szovjetizálását határozta meg és tűzte ki végleges célul. Magyarország és Lengyelország  kivételével minden átmenet nélkül vazallus kommunista rezsimeket tervezett hatalomra juttatni. Tervei szerint Magyarország szovjetizálása sokkal hosszabb folyamat és az átmenet akár 10-15 év is lehet. Erre a magyarázat egy korabeli titkos beszélgetésben keresendő. A diktátor, a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa azt nyilatkozta, hogy  az  egész térségben két nemzet van amelyik megérdemli a nemzet nevet. A lengyel és a magyar nemzet. Azért mert ez a két nép amelynek a legszámosabb, legjelentékenyebb arisztokráciája és nemessége volt ezek a nemesi nemzetek függetlenségi vágyukat az egész népnek átadták. Hát ezért akarom én ennek a két nemzetnek a gerincét összetörni.”
    Közép- és Délkelet-Európában a II. világháború vége felé, 1944 őszére teljesen megváltozott a katonai helyzet. 1944 októberében a britek Churchill irányításával Magyarországot ún. keleti  szovjet érdekszférának ismerték el. Az Amerikai Egyesült Államok is megváltoztatta erre az időpontra a tervét és Roosevelt vezetésével már csak a szabad választásokhoz ragaszkodott és a választások eredménye szerint, a lakosság választási szándékát kifejező politikai rendszer létesítését támogatta. Ennek a közös döntésnek lett az eredménye az elfogadott 1945. február 11-i  jaltai nyilatkozat.  Ez a nagyhatalmi döntés amely Magyarország  - a Magyar Királyság – szovjet megszállásához és leigázásához vezetett fél évszázadra meghatározta a magyar nemzet sorsát.  Más Magyarországnál szerencsésebb országokat nem ért olyan tragédia mint hazánkat. Az első csapás a háború elvesztése, a második csapás a tömeges népirtás, nemzetirtás míg a harmadik nagy csapás az ország bolsevizálódása lett.
    A Magyarországra Párizsban 1947. február 10-én rákényszerített 1947. évi XVIII. törvény a „második Trianon” újabb tragikus állapotokat teremtett a magyar nemzet részére. A diktátum ( a lex leoninus, amely szerint a győztes mindent rabol a vesztestől)  minden pontja nyomatékot adott a magyar nemzet megalázásának, és Magyarország megsemmisítésének. Egy békeszerződés ha az valóban szerződés az egyenlő rangú felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit tartalmazza. A második Trianon Magyarországnak többségében csak kötelezettségeket írt elő.
„Magyarország kötelezi magát, hogy elfogad minden olyan megállapodást.., Magyarország kötelezettséget vállal.., Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri.., Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz.., Magyarország nem tarthat meg..,  Magyarország nem szerezhet.., Magyarország lemond mindennemű..,  A magyar kormány megfelelő intézkedéseket hoz.., A magyar kormány elismeri…”
    Jóval a második világégés után az Egyesült Nemzetek Szervezete egyik ratifikált egyezményében kimondta, hogy mindenegyes intézkedés, mely előre megfontoltan és szisztematikusan megsemmisíti etnikai csoportok életkörülményeit, amely fizikai és mentális traumákat okoz, akadályozza a természetes szaporodást és a teljes értékű életet, továbbá amely népcsoportok teljes vagy részleges kiirtását célozza, népirtásnak azaz soha el nem évülő népellenes bűncselekménynek kell tekinteni. Ennek az ENSZ egyezménynek az értelmébe minden etnikai alapon folytatott diszkrimináció népirtás.    
Elkezdődött az ezeréves keresztény – keresztyén Magyarország megsemmisítése. Minden gonosz erő ellenére, a nemzet újraéledt, mint a főnixmadár  amely maga a halhatatlanság  és a megújuló élet  !                                                                                                                                 
Mindszenty József hercegprímás „Emlékirataim”:
 Este szentségimádásra hívtam a főváros népét; magam a Szent István Bazilikában vezettem a szentórát. Tízezrek mondták utánam - sírva és zokogva - az alábbi imát:            
  "Mindeneknek Mindenható Teremtője, Alkotója, Ó Nagy Isten! Amitől gyötrelmes napokon és vergődő éjszakákon tartottunk, rettegtünk, hogy földi igazságban, emberi megértésben és emberi érzésben a mi reménykedésünk dőre és kába lesz: az ítélkező nemzetek határozatából országunkra, népünkre - épp ebben a  kegyetlen pillanatban - az újabb országcsonkítás is elkövet­kezett. 
Most írják alá Párizsban a magyar békét, a világ-békemű legnagyobb parcellázását címerben, földben, lelkekben, házakban, temetőkben,- iskolákban, templomokban, a Nagy­asszony és Szent István ezeréves örökségében. Akik aláírták, élvezik a pillanat történelemszerűségét, az aláírók a történe­lembe, a tollak a múzeumokba kerülnek; de mi tudjuk, hogy ezek a tollak gyémánttűknél sebezőbb vastollak, amelyek millió szívek táblájára írnak. Szívek vére, szemek könnye buggyan, serked és csordul a nyomukban. Sóhajok szállnak, életek vonaglanak.   
Nagyasszonyunk, hazánk reménye...
1. Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
bús nemzeted zokogva esd,
nyújtsd irgalom jobbod feléje,
botlásidért óh meg ne vesd. -
Mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz?
Óh árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy,
szent szűz Anyánk,
szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!