1947. február 10. II. TRIANON

„Nem kell beszélni róla sohasem?  De mindig, mindig ...”  

Juhász Gyula - TRIANON

Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1481/2006-os határozatából:

„A kommunista önkényuralmi rendszereket kivétel nélkül az emberi jogok tömeges megsértése; egyéni és kollektív gyilkosságok és kivégzések, koncentrációs táborokban bekövetkezett elhalálozások, éhhalál, deportálások, kínzás, kényszermunka és egyéb, közösség ellen alkalmazott fizikai terror, etnikai és vallási okokból folytatott üldözés, a lelkiismereti, gondolati, szólás- és sajtószabadsághoz való jog csorbítása, valamint a politikai pluralizmus hiánya jellemezte.”

Parlamenti Közgyűlés a leghatározottabban elítéli a kommunista önkényuralmi rendszerek által elkövetett, az emberi jogokat súlyosan sértő tetteket, és tisztelettel adózik az áldozatoknak.”

   Mindszenty József hercegprímás   „Emlékirataim”   Este szentségimádásra hívtam a főváros népét; magam a Szent István Bazilikában vezettem a szentórát. Tízezrek mondták utánam - sírva és zokogva - az alábbi imát:   

  "Mindeneknek Mindenható Teremtője, Alkotója, Ó Nagy Isten! Amitől gyötrelmes napokon és vergődő éjszakákon tartottunk, rettegtünk, hogy földi igazságban, emberi megértésben és emberi érzésben a mi reménykedésünk dőre és kába lesz: az ítélkező nemzetek határozatából országunkra, népünkre - épp ebben a  kegyetlen pillanatban - az újabb ország csonkítás is elkövet­kezett. 

Most írják alá Párizsban a magyar békét, a világ-békemű legnagyobb parcellázását címerben, földben, lelkekben, házakban, temetőkben,- iskolákban, templomokban, a Nagy­asszony és Szent István ezeréves örökségében. Akik aláírták, élvezik a pillanat történelemszerűségét, az aláírók a történe­lembe, a tollak a múzeumokba kerülnek; de mi tudjuk, hogy

ezek a tollak gyémánttűknél sebezőbb vastollak, amelyek millió szívek táblájára írnak.

 Szívek vére, szemek könnye buggyan, serked és csordul a nyomukban. Sóhajok szállnak, életek vonaglanak.

II. TRIANON

.

Kényszer hatása alatt 1947. február 10-én ismét aláírattatták velünk az ítéletünket.

   1944. év nyara és 1949 vége között a Kárpát-medencében élő magyar lakosság származása miatti üldözése, rabszolgamunkára szállítása, „gulag”-ra hurcolása és legyilkolása valamint a bolsevik megszállás, rengeteg áldozatot követelt.  Ez a tragikus időszak a magyar nemzet számára mintegy másfélmilliós emberveszteséggel, az 1920-ban elrabolt, majd részben – a bécsi választott bíróság döntése alapján - visszatért területek újbóli elvesztésével és hatalmas gazdasági, anyagi pusztulással járt.

   A Magyar Szent Korona Országainak 1920-ban szétdarabolt gazdasági és politikai állapotát, az 1947. február 10-én aláírt párizsi diktátum (II. Trianon) az 1938 előtt megállapított határait némi eltéréssel visszaállította. Az eltérés, hogy a további csonkítás folytatódott a Pozsonnyal szembeni határszakaszon és itt  három újabb falut - Horvátjárfalu, Oroszvár, Dunacsun - át kellett adni  Csehszlovákiának. A diktátumban legfontosabb meghatározó szerepük a győztes nagyhatalmaknak volt. A magyar történelem egyik legtragikusabb időszakának lezárása és egyben kezdete volt az aláírattatott feltétel nélküli békediktátum.

   „Felvidéken tombolt a „magyarírtás” ! Öregeket, asszonyokat, gyermekeket, lőttek halomra. Pozsony mellett, a Duna túloldalán, Ligetfaluban egy lövészárokba lőttek bele 90 magyar leventét. Az áldozatok tizenéves csíki székely fiúk voltak, útban, haza szülőföldjük felé. 1945.aug-ig 31.780 magyar menekült   el szülőföldjéről. 1946. november 17-től a deportálásra kijelölteket a katonaság és a csendőrség kényszeríttette távozásra. Marha vagonokba rakták őket és ha ellenálltak, megkötözték őket és úgy dobálták be a vagonokba. Nem voltak tekintettel a betegekre és a csecsemőkre sem, utóbbiakat a bölcsőből ragadták ki és tették ki a mínusz 20-22 fokos hidegben. 89.660 magyart a csonka országba, míg 41.666 magyart rabszolgának Csehországba deportáltak.”

    benes A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követően az év végéig a népbíróságok mintegy 75 000 felvidéki magyart – elsősorban értelmiségieket – ítéltek el háborús bűnösként és utasítottak ki az országból.
A prágai kabinet 1946. június 14-én nyújtotta át a magyar kormánynak a kijelölt 181 512 felvidéki magyar névjegyzékét. 1947. február 25-éig 44 129 munkaképes embert hurcoltak el, akikhez kiskorú gyermekek is tartoztak, ezért összlétszámuk jóval meghaladta a százezer főt.

   Kárpátalján 50-60 ezer magyar esett a vörös diktatúra áldozatává. A gulágra elhurcoltak, a „malenykij robotra” kényszerített  férfiak, de az otthon maradottak, a megcsonkított, családfő nélkül maradt családok ugyanolyan áldozatok lettek, mint a haláltáborok pusztulásra ítélt ártatlan foglyai. Hogy mi történt az Őrvidéken a nyugat-magyarországi (Várak-land) magyarsággal arról még a mai napig  is alig írnak a krónikások.

    A délvidéki népirtás áldozatainak számát csak becsülni lehet. A kommunista pártvezetés utasítására  etnikai alapú, per nélküli kollektív büntető  megtorlások voltak. A vérengzések során papokat, magyar hadifogoly katonákat és 40.000-70.000 magyar polgári személyt kínoztak majd gyilkoltak meg. Koncentrációs táborokban, becslések szerint több mint 70.000-100.000 német és magyar nemzetiségű polgári személy, nagyrészt öregek, asszonyok és gyermekek  vesztették életüket éhség, fagyhalál, járványok, kínzás vagy kivégzés következtében.

     Erdélyben és a Partiumban a magyar honvédség visszavonulása után a falvakat ellepték a román katonák. Bosszúszomjuk nem ismert határokat. Az igazi hajtóvadászat a diktátum 1947-es aláírása után indult meg. A romániai  „gulagokon”,lágerekben és a börtönökben becslések szerint 200 ezren pusztultak el.

   A csonka ország genocídiuma a Tiszántúlon, (a fővárosban 180.000-200.000), az ország középső részén és a Dunántúlon olyan méreteket öltött amely példanélküli a világtörténelem során ! Elkezdődött az ezeréves keresztény – keresztyén Magyarország megsemmisítése.!

1947. évi XVIII. törvény - a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján ...

Minden gonosz erő ellenére, a nemzet újraéledt, mint a főnixmadár  amely maga a halhatatlanság  és a megújuló élet  !

2017.FEBRUÁR   -   HEGYVIDÉKI triaNON TÁRSASÁG harangja