„Minden
problémánál felsejlik a
megoldás
reménysugara és a
szilárd
bizonyosság, hogy semmi
sem
biztos vagy megváltoztathatatlan.”
(John Fitzgerald Kennedy)
66. ÉVE
1947. február 10.
A párizsi diktátum, a II. Trianon
Az ezeréves államiságunk elején Szent István királyunk
ünnepélyes cselekedetével hazánkat a Boldogasszony oltalmába ajánlotta. A
magyar nemzet felemelkedésének záloga az ősi magyar Mária-tisztelet. A
magyarság hagyományos Mária-tisztelete és a Szűz Anyával kötött szövetség
alapján Szent László király elrendelte, hogy Szűz Máriát Magyarország Pátronája
címmel illessük, és országunkat Regnum Marianumnak, a világmagyarság által jól ismert
Mária országának nevezzük. Ennek a szövetségnek az erejében bíztak uralkodóink
hadvezéreink és bízott Hunyadi János, aki Rózsafüzérrel kardja markolatán
indult győzelmes csatáiba. Mátyás király Budán a Boldogasszonynak ajánlotta
magát és nemzetét. A magyar nemzet évszázadokon keresztül a sok-sok elnyomás
majd az azt követő szabadulás reményében Boldogasszonynak ajánlotta fel magát.
Az egy és oszthatatlan magyar nemzet és a Magyar
Szent Korona Országainak népei egy gonosz ördögi terv során a trianoni diktátum
következtében 1920 június 4-én 16 óra 30 perckor darabokra hasíttattak.
Sokak által hitt és hangoztatott vélemény volt a két háború között és a
párizsi 47-es diktátum után is, hogy az 1920. évi trianoni és az 1947. évi
párizsi diktátum az eldöntő nagyhatalmak felkészületlenségéből és
tudatlanságából adódott. Azaz olyanról döntöttek, amelyről nem rendelkeztek
átfogó ismeretekkel, és így a döntéseik következményeit fel sem tudták mérni.
Ez azonban csak egy jóhiszemű gondolkodásra utal. A nagyhatalmak mindkét
diktátum összeállítása esetén nagyon is jól tudták, hogy mit tesznek, s azt is
jól tudták, hogy gonosz döntéseiknek, milyen tragikus következményei lesznek a
magyar nemzet számára. A II. világháború utáni nagyhatalmak különböző terveket
dolgoztak ki Európa és hazánk további sorsáról és határairól. A magyar
határok figyelembevételével az amerikaiak és a britek bizonyos etnikai
igazságosságra törekedtek. A szovjet terv a trianoni határok helyreállítását
szorgalmazta. Ezt a véleményüket Magyarország háborús szerepével indokolták,
mivel 1941-től magyar csapatok is harcoltak a keleti fronton.
Az amerikai béketerv célja a nyugati típusú demokrácia
magyarországi meggyökereztetése volt. Ennek érdekében radikális, földreformot,
és egy új uralkodó politikai irányzatot képzeltek el. A nemzeti-nemzetiségi
ellentétek szempontjából a nyelvhatárok és a politikai határok ésszerűségét
tekintették célszerűnek, és úgy gondolták, hogy Magyarország trianoni határait
északon, északkeleten, keleten és délen célszerű megváltoztatni Magyarország
javára. Felmerült az a javaslat is, hogy a Románián belüli Székelyföld
autonómiája helyett egy független Erdély mint önálló állam valósuljon meg.
Nagy-Britannia álláspontja az amerikai tervhez hasonló volt. Ők is első szempontként
Magyarország demokratizálását támogatták. A szlovák-magyar határszakaszra
vonatkozó javaslatuk az 1938. évi I. bécsi döntés nyomvonalának felelt
meg. Megnyugtató rendezésnek tekintették Erdély önálló politikai
egységként való megjelenését. Magyarország számára a legkedvezőtlenebb és
egyben legtragikusabb változat a szovjet diktátum volt. Sztálin, - korábbi
nevén Ioszeb Dzsugasvili - a majdani megszálló szovjet Vörös Hadsereg
által ellenőrzött területek ún. szovjetizálását határozta meg és tűzte ki végleges
célul. Magyarország és Lengyelország kivételével minden átmenet nélkül
vazallus kommunista rezsimeket tervezett hatalomra juttatni. Tervei szerint
Magyarország szovjetizálása sokkal hosszabb folyamat és az átmenet akár 10-15
év is lehet. Erre a magyarázat egy korabeli titkos beszélgetésben keresendő. A
diktátor, a világ egyik legnagyobb tömeggyilkosa azt nyilatkozta, hogy „az
egész térségben két nemzet van amelyik megérdemli a nemzet nevet. A lengyel és
a magyar nemzet. Azért mert ez a két nép amelynek a legszámosabb,
legjelentékenyebb arisztokráciája és nemessége volt ezek a nemesi nemzetek
függetlenségi vágyukat az egész népnek átadták. Hát ezért akarom én ennek a két
nemzetnek a gerincét összetörni.”
Közép- és Délkelet-Európában a II. világháború vége felé, 1944 őszére
teljesen megváltozott a katonai helyzet. 1944 októberében a britek Churchill
irányításával Magyarországot ún. keleti szovjet érdekszférának ismerték
el. Az Amerikai Egyesült Államok is megváltoztatta erre az időpontra a tervét
és Roosevelt vezetésével már csak a szabad választásokhoz ragaszkodott és a
választások eredménye szerint, a lakosság választási szándékát kifejező
politikai rendszer létesítését támogatta. Ennek a közös döntésnek lett az
eredménye az elfogadott 1945. február 11-i jaltai nyilatkozat. Ez a
nagyhatalmi döntés amely Magyarország - a Magyar Királyság – szovjet
megszállásához és leigázásához vezetett fél évszázadra meghatározta a magyar
nemzet sorsát. Más Magyarországnál szerencsésebb országokat nem ért olyan
tragédia mint hazánkat. Az első csapás a háború elvesztése, a második csapás a
tömeges népirtás, nemzetirtás míg a harmadik nagy csapás az ország
bolsevizálódása lett.
A Magyarországra Párizsban 1947. február 10-én
rákényszerített 1947. évi XVIII. törvény a „második Trianon” újabb tragikus
állapotokat teremtett a magyar nemzet részére. A diktátum ( a lex leoninus,
amely szerint a győztes mindent rabol a vesztestől) minden pontja nyomatékot adott a magyar nemzet
megalázásának, és Magyarország megsemmisítésének. Egy békeszerződés ha az
valóban szerződés az egyenlő rangú felek kölcsönös jogait és kötelezettségeit
tartalmazza. A második Trianon Magyarországnak többségében csak
kötelezettségeket írt elő.
„Magyarország kötelezi magát, hogy elfogad minden olyan megállapodást..,
Magyarország kötelezettséget vállal.., Magyarország kötelezi magát, hogy
elismeri.., Magyarország minden szükséges intézkedést megtesz.., Magyarország
nem tarthat meg.., Magyarország nem szerezhet.., Magyarország lemond mindennemű..,
A magyar kormány megfelelő intézkedéseket hoz.., A magyar kormány elismeri…”
Jóval a második világégés után az Egyesült Nemzetek
Szervezete egyik ratifikált egyezményében kimondta, hogy mindenegyes
intézkedés, mely előre megfontoltan és szisztematikusan megsemmisíti etnikai
csoportok életkörülményeit, amely fizikai és mentális traumákat okoz,
akadályozza a természetes szaporodást és a teljes értékű életet, továbbá amely
népcsoportok teljes vagy részleges kiirtását célozza, népirtásnak azaz soha el nem
évülő népellenes bűncselekménynek kell tekinteni. Ennek az ENSZ egyezménynek az
értelmébe minden etnikai alapon folytatott diszkrimináció népirtás.
Elkezdődött az ezeréves keresztény – keresztyén Magyarország
megsemmisítése. Minden gonosz erő ellenére, a nemzet újraéledt, mint a
főnixmadár amely maga a halhatatlanság és a megújuló élet !
Mindszenty József hercegprímás „Emlékirataim”:
Este szentségimádásra hívtam a főváros népét; magam a Szent István
Bazilikában vezettem a szentórát. Tízezrek mondták utánam - sírva és zokogva -
az alábbi imát:
"Mindeneknek Mindenható Teremtője,
Alkotója, Ó Nagy Isten! Amitől gyötrelmes napokon és vergődő éjszakákon
tartottunk, rettegtünk, hogy földi igazságban, emberi megértésben és emberi
érzésben a mi reménykedésünk dőre és kába lesz: az ítélkező nemzetek határozatából
országunkra, népünkre - épp ebben a kegyetlen pillanatban - az újabb
országcsonkítás is elkövetkezett.
Most írják alá Párizsban a
magyar békét, a világ-békemű legnagyobb parcellázását címerben, földben,
lelkekben, házakban, temetőkben,- iskolákban, templomokban, a Nagyasszony és
Szent István ezeréves örökségében. Akik aláírták, élvezik a pillanat
történelemszerűségét, az aláírók a történelembe, a tollak a múzeumokba
kerülnek; de mi tudjuk, hogy ezek a tollak gyémánttűknél sebezőbb vastollak, amelyek
millió szívek táblájára írnak. Szívek vére, szemek könnye buggyan, serked és
csordul a nyomukban. Sóhajok szállnak, életek vonaglanak.
Nagyasszonyunk, hazánk reménye...
1. Nagyasszonyunk, hazánk reménye!
bús nemzeted zokogva esd,
nyújtsd irgalom jobbod feléje,
botlásidért óh meg ne vesd. -
Mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz?
Óh árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy,
szent szűz Anyánk,
szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!
bús nemzeted zokogva esd,
nyújtsd irgalom jobbod feléje,
botlásidért óh meg ne vesd. -
Mi lesz belőlünk, hogyha elhagysz?
Óh árvaságunk sírba hervaszt!
Minden reményünk csak Te vagy,
szent szűz Anyánk,
szent szűz Anyánk, óh el ne hagyj!