Magyar zászló lobogott 1849. május 21-én a budai vár foká
A szabadságharc 170 évvel ezelőtti
dicsőséges tavaszi győzelmi sorozata, -
Gyöngyös, Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Léva, Nagysalló, -
Komáromnál fejeződött be. A honvédsereg teljesen
felszámolta a Komárom körüli ostromzárat majd az embert próbáló komáromi-szőnyi
csata győzelmével 1849. április 26-án véget ért a tavaszi diadalmenet. A komáromi-szőnyi csatát az (első komáromi csatát), Kossuth Lajos
kormányzó és Görgei(y) Artúr altábornagy - fővezér, a
szabadságharc legfontosabb csatájának nevezte, amelyről megállapították, hogy a
hosszú küzdelemmel a honvédek és a hadvezetés a kitűzött célt elérte. Ez a
csata döntötte el a magyar szabadságharc további sorsát.
Az első komáromi csata után a habsburgi
katonai vezetés gyors döntését követően a folyamatos katonai kudarcok hatására kiürítette
Pest-Budát, hátrahagyva egy erős várvédő helyőrséget Buda várában, majd a teljes
hadserege visszavonult a magyar királyság nyugati határára.
A szabadságharcosok részéről a kérdés az volt,
hogy merre tovább? Miután Kossuth Lajos
kormányzó politikai okokból azt a nézetet vallotta, hogy a legfontosabb Buda
várának visszafoglalása, a haditanács döntését és a kormányzó kívánságát Görgei
is elfogadta. A politikai okokon kívül Görgei teljes tudatában volt annak, hogy
a komáromi csata után a Bécs felé hátráló Habsburg csapatokat a lőszerkészlet
elfogyasztása és a honvédsereg felszerelésének hiánya miatt kockázatos lett
volna üldözni. A másik nyomós ok az volt, hogy az egyetlen álladó Pest-Buda
közötti híd a Habsburg csapatok ellenőrzése alatt állt, ezzel teljesen
korlátozták az Alföld felöli nagyon is szükséges utánpótlást.
Ennek a döntésnek az értelmében a
Komárom környékén befejezett hadműveleteket követően a komáromi vár (ma
Észak-Komárom, Újvár és Öregvár) helyőrségén kívül a honvédsereg elindult Buda
vára alá. A közel tíz nap szükséges volt a honvédek pihentetésére, a létszámok
és a hadianyag feltöltésére. Még egy negatív hír eljutott a honvéd vezérkarhoz,
miszerint rövidesen számítani lehet az orosz megszálló csapatok beözönlésére a
Magyar Szent Korona Országainak területére.
Görgei, mint fővezér Buda
bevételét május 4-től vakmerően és lendületesen tervezte befejezni. Véleménye
szerint a vár visszafoglalását, ha megfelelő ostromlövegek állnak
rendelkezésére, akár nyolc nap alatt is el lehet végezni. A titkos jelentésekből
arra következtetett, hogy a csekélyebb számú osztrák védők mellett (a kényszersorozott)
olasz katonák nem nagy harci kedvet árulnak el a vár védelmében.
Görgei
Artúr, mint a Buda várának ostromát vezénylő főparancsnok egy ellenséges
hadifogollyal felszólító üzenetet küldött a várba Hentzi Art(h)ur (szül; Debrecen,
1785. október 26.) tábornoknak;
„Tábornok!
Buda a magyar seregek által körül van zárolva s ezek csak parancsra várnak,
hogy a várat azzal az eréllyel támadják meg, melyet csak a nemzetnek
kényszerített élet-halálharca képes minden egyes katonába önteni. Önnek
feladata: Budát hosszabb ideig védeni, vesztve van. Fogadja el az ajánlatomat,
melyet emberségből teszek Önnek. Adja meg magát. A feltételek a következők:
Becsületes hadifogság, a tisztek fegyverrel, a legénységé fegyver nélkül. Ön Buda
úgynevezett várának parancsnoka; de Ön egyszersmind atya és született magyar;
gondolja meg mit tesz! Én a haza nevében, az emberiség nevében szólítom fel és
feleletét legkésőbb ma 3 óráig elvárom.”
A fenyegető válaszra a magyar
hadvezér azonnal cselekedett.
Görgei kiváló hadvezetését
dicséri Buda várának 1849. május 21-iki óriási rohammal történt bevétele és elfoglalása.
A budai vár ostrománál, a
honvédhaderő kötelékében kiemelkedően harcoltak a Komárom-vidéki, Pest-Buda
környéki német honvédek, a bécsi légió, a lengyel légió, a német légió és az olasz légió
szabadságharcunkban küzdő hős katonái.
A budai vár bevételénél történt
gyönyörű fegyvertény köszönhető a dicsőséges
magyar honvédeknek, magyar huszároknak, a magyar és nem magyar hadtest-és
hadosztályparancsnokoknak, Görgey Artúr fővezér, altábornagynak, Aulich Lajos
vezérőrnagynak, Knezić Károly vezérőrnagynak, Nagysándor
József vezérőrnagynak,
Kmety György vezérőrnagynak, Asbóth Sándor alezredesnek (később az
Egyesült Államokban dandártábornok) és még
sok-sok, a magyar függetlenségért és szabadságért küzdő életüket és vérüket
feláldozó hősnek.
A magyar győzelmet hirdető,
nemzeti lobogók alatt elesett és elhunyt magyar és nem magyar honvédek, először
a budai Tabán temetőbe kerültek. 1885 után a hősök földi maradványai átkerültek
az egykori Németvölgyi temetőbe – ma a XII. kerületi Gesztenyés kert. A jelenleg
is álló katonai emlékmű alatt jelenleg is 133 hős honvéd nyugszik és alussza
örök álmát. Nyugodjanak békében!
Az 1849-es dicsőséges tavaszi
hadjáratot a budai vár ostroma és május 21-i elfoglalása koronázta meg és arany
betűkkel írta be a nagy-nagy dicsőséget történelmünk aranykönyvébe.
2019. május 19.
